EFOP 3.3.5-17-2017-00049
EFOP 3.3.5

MELYIK ÉK MULATTATJA A GYEREKEKET? (ʞéʇáɾ)
Újra elérkezett a hétfő, és az első tanóra. Hon- és népismereti óra keretében az egykori játékok világába csalogattuk az 5.a osztály tanulóit. Külön tábort képeztünk a fiúkból, és létrehoztuk a lányos részleget is. A feladatuk is más-más volt. Nem kellett hozzá sem számítógép, sem okostelefon, csupán „rongydarabok” és vékony fapálcák. No és persze szakavatott kézművesek. A Petrovics házaspár színes ötletekkel érkezett hozzánk, mesélt arról, hogy hogyan lesz nádból nádzúzoló, vízvezetékcsőből zümmögő? Mit kell csinálni a dióval, hogy pitypalatty legyen? Milyen lehet bürökszárból csőciterát, és persze receficét készíteni? Rece-fice, ismerős szó, de annak tartama már sok bizonytalan magyarázatot szült a diákok által. Hangszer avagy varázsló szerszám? Sikeres alkotás esetén talán mindkettő. Biztosan tudhatjuk, hogy a fiúk kész - finomra csiszolt, faragott – alkotásaikkal a lányokról képesek voltak kideríteni angyali és boszorkányi voltukat. A lányok játékaikban - egykoron - legtöbbször az otthoni környezetüket mintázták meg, „felnőttesdit” játszottak. Most rongybabát készítettek, ahol gyakorolhatták a kötözést, a varrást, a rész-egész egységét. Az óra végén pedig kipróbálhattak több eszközös ügyességi játékot is. Mi is volt a célja ennek a tanórának? – hogy a résztvevők megtanulják azokat a technikákat, amelyek segítségével, egy kis ügyességgel és leleményességgel bármikor, bárhol készíthetnek különböző játékot. S ami egyaránt bátorít felnőttet és gyereket közös alkotással gondtalanul szórakozni.

Mislovics Andrea
néprajz szakos tanár

image image image image image image image image image image image image image image image image
image
image
image
image