Friss híreink
ÚJRA HON- ÉS NÉPISMERET ÓRA…
Bár kicsit nehéz megtalálni a népiest, a hagyományost és a magyarost a hétfői néprajzi tanórai foglalkozásban, mégis kijelenthetem, hogy értékeket képző foglalkozássá vált. Mit is csinált az 5.a osztály? Pizzát készített és kóstolt. A tanulók apró kezeikkel reszeltek, vágtak, formáztak, díszítettek. 20 perc elteltével megállapították, hogy nem is olyan könnyű munka a sütés-főzés. Megbeszéltük, hogy a család legkiemelkedőbb egyéne a gazdasszony, akinek a legfontosabb feladata – az anyai szerepkörön túl – a főzés volt. S talán a legfontosabb dolga a család mindennapi kenyerének előállítása lehetett. Móra Ferenc – iskolánk névadója így ír a mindennapi kenyerünkről: „Szegény ember dolgát boldog isten bírja. … Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet: - Háromfélét: kenyeret, haját, bélét. Én bizony jobban szerettem volna, ha csak kétfélét ettünk volna. Inkább ettem volna a kenyérrel szalonnácskát, mint haját meg a bélét. - Jaj, cselédem - simogatta ki édesanyám a szememből a kócos hajamat -, nagy úr ám a szalon¬na, csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre, örüljünk neki, hogy a mindennapi kenyerünket megadja a Jóisten.” Bár mi a foglalkozás során ezt pizza-lapra cseréltük, tudjuk hogy az étel előállítása fáradtságos munkát igényel, becsülni, tisztelni kell azt is, aki készíti és azt is, ami megvalósul. Miért emlékezetes számomra ez a tanóra: a tanulóink csillogó tekintetétől, az elszánt munkamozdulatoktól, a reszelő okozta apró karcolásoktól való ijedelemtől, a pizzakrémtől kiszínezett ajkaktól, a közös akarattól.
Mislovics Andrea
tanárnő

image
image
image
image